Örömömre szolgál, hogy e levél útján újra köszönthetem közösségünk tagjait. Egy szép és tartalmas hódmezővásárhelyi találkozó után vagyunk, amikor is az Úr lehetővé tette számunkra, hogy a közösségünk tanúságot tegyen az imádság és az áldozat nemes szolgálatáról. Megható volt látni azt a szép testvéri együttlétet, amit az imádság, a szentmise és a délutáni szentségimádás kegyelme átjárt, de újra megtapasztalhattuk a közösség erejét és elköteleződését is. Remélem, hogy velem együtt mindannyiótokban elevenen élnek még a találkozón kapott lelki élmények. Köszönöm, hogy vállaltátok az utazással járó fáradtságot és áldozatot! Tudom, hogy sokan hosszú utat tettek meg azért, hogy azon a napon együtt tudjanak lenni közösségünkkel...

Róna Gábor atya halála óta most nyílik először alkalmam arra, hogy szertettel köszöntsek minden kedves Édesanyát és Nagymamát határon innen és túl. Szeretnék bekopogtatni egy-egy pillanatra a mindennapjaitokba, hogy imádságomról és barátságomról biztosítsalak benneteket és családjaitokat. Különleges számunkra ez az első, levél útján való találkozás ebben az új esztendőben, hiszen a Gondviselés akarata szerint egy rendkívüli időnek, mégpedig az irgalmasság szentévének lehetünk a részesei...

Nagy szeretettel és hálával gondolok rátok Fájdalmas Szűzanya ünnepén, és próbálkozom átadni az elmúlt nehéz három hónap eseményeit. Három hónapja Jézus Szíve ünnepe volt és unokám temetése. Két hét múlva már drága Gábor atyánk is a mennybe költözött, így nagy szükségem volt a gyökereimből eredő hitemre és a ti együttérzésetekre, amit oly sok módon kifejeztetek. Ennek csúcsa volt az augusztusi újpalotai találkozónk, ahol a mozaik oltárképre ránézve valóban megélhettük a táborhegyi eseményeket...