A korábbi körlevelek a régi honlapon érhetőek el.
Az évnek ebben a csendesebb időszakában az Úr mindannyiunkat hív, hogy megálljunk, még akkor is, ha a világ körülöttünk nem hajlandó lassítani. A mindennapok zaklatottsága közepette most különösen fontos a belső elcsendesedés: a Remény szentévének végéhez közeledve és az új egyházi esztendő küszöbén állva arra kapunk meghívást, hogy szívünket újra Isten felé fordítsuk, és engedjük, hogy Ő mutassa meg előttünk az utat.
A jubileumi Szentév közepén örömmel írok nektek, akik hűségesen hordozzátok gyermekeiteket és unokáitokat imáitokban, sokszor könnyek és csendes áldozatok között.
Emerson, amerikai bölcselő egy alkalommal zsúfolt autóbuszra szállt fel. A többi utashoz hasonlóan ő is kedvetlenül, álmosan nézett elébe a félórás útnak. A következő buszmegállóban egy fiatalasszony lépett fel az autóbuszra, karján egy aranyos, kékszemű kis fiúval. Alig foglalták el a helyüket, a busz légköre megváltozott. A gyermek hamar magára vonta az utasok figyelmet. Vidáman tekingetett kifelé az ablakon, kedvesen rámosolygott az utasokra, minden változásnak ujjongott.
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntelek Mindnyájatokat.
Az őszi hírlevelünk óta eltelt időszak eseményeiről szeretnék megosztani néhány örömhírt, valamint előzetes tájékoztatást adni az idei augusztusi országos találkozónk programjáról.
„Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek” (Fil 4,4)
Szent Pál apostolnak a Filippiekhez írt levele mélyen elgondolkodtat és kérdéseket vett fel bennem, hogy egy olyan világban, amelyben élünk a valós örömnek van e még helye? Egyáltalán tudunk-e szívből örülni az Úrban, az Úrnak és egymásnak. Vagy úgy vagyunk, mint az egyik cirkuszban fellépő bohóc, aki másokat megörvendeztet, de önmaga már szívből nem tud örülni.
Az elmúlt napokban Krisztus testének és vérének ünnepét, Úrnapját tartottuk. Ennek az ünnepnek a nagysága újra ráirányítja a figyelmünket katolikus hitünk legnagyobb kincsére, az Eucharisztiában jelen lévő Úr Jézusra.
Szent Mónika fiáról, Ágostonról mindannyian tudjuk, hogy fiatal korában igen könnyelmű életet élt.
Kicsapongó élete igen korán, már 15 éves korában kezdődött, amikor szüneteltetni kényszerült tanulmányait. Gyenge akarata így a bűnök s a könnyelmű élet felé terelte őt.
„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1.Tessz, 5.). Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni a májusi találkozónkért, melyen újra megélhettük a közös imádság és szentmise rendkívüli örömét és erejét. Nagy öröm számunkra, hogy a Szentlélek vezetése által közösségünk új világi vezetőjét is megválaszthattuk, így az erre a szándékra mondott imákért külön hálás vagyok Nektek.
Kedves Édesanyák és Nagymamák!
Hosszú idő óta vált elérhetővé az a vágyunk, amikor megélhetjük a közös ima, szentmise, találkozás örömeit. Így hálatelt szívvel készülünk a következő, május 28-i találkozónkra, melyet Kiskunmajsán rendezünk meg.
Közben elérkezett egy másfajta hála ideje is, melyben Bartalné Veronika közel 30 éves áldozatos szolgálatát is meg fogjuk köszönni. Veronka már a közösség megalapítása óta Gábor atya segítségére volt, részt vett a közösség építésésében, küzdelmeiben, örömeiben.
Kedves Édesanyák!
Advent 4. vasárnapját követő napokban még inkább Jézus Krisztus születésére készülünk. Az elmúlt hetekben Egyházunk segítségünkre volt abban, hogy életünket közelebb vigyük az Úrhoz. A szentségek által (a gyónás, az Eucharisztia) lelkünk és hitünk még inkább megerősödhetett abban, hogy az Úr közelében szeretnénk élni és ünnepelni.
Az Úr igéjének segítségével, és az imádsággal szeretnénk felkészülni, hogy örömmel éljük meg Isten nagy titkát, hogy Szent Fia emberré lett.
