Kedves Édesanyák és Nagymamák!

Engedjétek meg, hogy rögtön egy bocsánatkéréssel kezdjem az idei második köszöntőmet. Bizonyára sokan tudják, hogy György püspök atya 2016. augusztus 1-vel áthelyezett Bátaszékre. A költözés és a jelenleg is folyó plébániai felújítások nem tették lehetővé, hogy ezidáig levél formájában is forduljak felétek.

Ezúton szeretném megköszönni az augusztusi Édesanyák találkozóját, a közös imádságokat, tanúságtételeket, beszélgetéseket, gyónásokat. Tudom, hogy mindannyian gazdagodtunk, s azt is erősen érzem, hogy közösségeinknek nagy-nagy szüksége van erre az évi két alkalomra, az együtt megélt élményekre, kegyelmekre, egymás örömének, küzdelmének, bánatának megélésére.

Lassan elközeleg október hónap, a rózsafűzér hónapja, amikor Egyházunk különös módon hív meg bennünket, az szentolvasó közösségben vagy egyénileg végzett imádságára. Pápák és püspökök, egyszerű hívek megannyiszor tanúságot tettek arról, hogy milyen nagy ereje van a rózsafűzérnek, amikor azt hittel imádkozzuk, és a titkokon elmélkedünk. Kiváltképpen napjainkban, amikor a világban az elviselhetetlenségig fokozódó gyűlölettel, széthúzással, nehézséggel találkozunk nap mint nap, a hívő embernek a rózsafűzér imádkozásával egy olyan eszköz van a kezében, amellyel mindezeken győzedelmeskedni képes.

Közösségi imaórák alkalmával legyen a rózsafűzér a béke imája, melyet családjainkért, gyermekeinkért, magyar népünkért és a világért ajánlunk. „Ne feledjük „amikor a rózsafűzért imádkozod, Márai saját imádságát imádkozod. Mintha a Szűzanya tükörképe lennél. Követed őt abban, ahogy megőrzi a Fiú és Anyja titkait és elmélkedik azokról. Ő az Egyház emlékezete és mindannyiunké, akik követjük a hajdan megtörténteket. Mindezeknek az eseményeknek élővé kell válni bennünk. Róluk elmélkedve kapcsolatot teremtesz ezekkel a titkokkal, s így azok a kegyelem csatornáivá válnak számodra.” /Tadeusz Dajczer/

Ezért bátorítalak benneteket, hogy ne csak ti, rendszeresen imádkozók mondjátok a rózsafűzért októberben, hanem vonjátok be családjaitoknak, egy-egy tagját, vagy ha lehet az egész családot ennek a csodálatos imádságnak mélységes titkához. Mert „megszeretni (vagy megszerettetni) a rózsafűzért annyit jelent, mint megszeretni az Evangéliumot és Szűz Máriát s mindazokat a dolgokat, melyek az Ő életét betöltötték, melyeket Ő a szívében megjegyzett s el-elgondolkodott rajtuk” /Tadeusz Dajczer/

Kívánom, hogy az elkövetkező hónap, amely a Szűzanyának van szentelve, adja meg mindannyiunknak a szükséges kegyelmeket.

Szeretettel és imával:

Kürtösi Krisztián atya

Kelt: Bátaszék, 2016.09.15.

Drága Jó Édesanya Társaim! Tisztelt Lelkipásztoraink!

Szeretettel köszöntelek Benneteket! A májusi körlevelünk óta sok eseményben volt részünk. Nagyon szép zarándoklatot éltünk át Lengyelországban Krisztián atya jóvoltából, aki Krakkóban az Irgalmasság Bazilika magyar kápolnájában, Częstochowában a kegyoltárnál és Zakopánéban a Lourdi kápolnában misézett, sok kegyelemmel gazdagodtunk. Rengeteg élményben volt részünk. Köszönöm szépen, hogy a kalocsai jezsuita templomba 25 helységből jöttetek el emlékezni Róna Gábor atya halálának első évfordulóján. Krisztián atya hálát adott és méltatta elődjét. Nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket a kárpátaljai csoportok, Beregszászon János helynök úr, és átmenve Munkácson Ungváron István atya szervezte meg a találkozót. Sokan gyóntak, rózsafűzér, Szentségimádás és Szentmise után szomorú szívvel búcsúztunk. Próbáltunk egy kis bátorítást adni, de nekik igazán nem könnyű. Sok embert elküldenék pár napra, hogy átélje az ottani nehézségeket. Imádkozzunk értük! Szeptember 19-e délutánját pedig a 10 éves jubiláló boldogi édesanyákkal töltöttük szeretetben hálát adva.

A legnagyobb esemény természetesen Közösségünk országos találkozója volt, ami az idén éppen Szent Mónika napjára esett, és a soroksári Fatimai Szűzanya templomot töltöttük meg. Közel száz településről, szép lobogóitokkal. Lelkesen jöttetek, és igazán mondhatjuk, hogy gyönyörű templom és szép idő fogadott bennünket, kedves házigazdánk Király Attila esperes, plébános és Juditkáék csapata remek szervezésével.

Az örvendetes rózsafüzér átelmélkedése után bőséges tájékoztatást hallhattunk Attila atyától erről a zarándokhelynek épült templomról, amiről Andrea írt a Keresztény Életben. Bár a templomszentelés 2002-ben volt, de a fogadalom az orosz fogságban született meg. Novák József atya szívében, aki aztán Fatimából szobrokat hozatott. 1958-ban engedély nélkül templomot épített, amit a hatalom bezáratott. Őt elhelyezték, a szobrokat elkobozták. A mostani templomért hatalmas imamozgalom és gyűjtés indult, és 1990-ben ide került káplánként Attila atya, aki a rengeteg adománynak és a Szűzanyának tulajdonítja a rendszerváltásnál már legálisan, nagyon gyorsan felépült templomot. A 41 méter magas kék színű templomtorony tetején ott ragyog a 6,3 méteres aranyozott Fatimai Mária szobor hívogatva mindenkit a palástja alá.

11 órakor Snell György püspök úr mutatta be a hálaadó szentmisénket. A Szűzanyát hozta elénk példaképül alázatos életével. Majd Szent Mónika kitartásáról beszélt és a saját édesanyjáról is megtudtuk, mennyi áldozatott hozott fiatal özvegyként gyermekeiért.  „Reményteli ez a világ, amíg ennyi sok édesanya imádkozik gyermekeinkért, a hívő családokért. Vagy keresztény lesz a jövő, vagy nem lesz jövő! Ne csüggedjünk, ha nem érzünk azonnali meghallgatást. Imádkozzunk alázattal és szeretettel, hogy hazánk boldogabb, optimistább nemzet legyen.”

A Szentmisét a Mária rádió is közvetítette, és Bárkányi Gabriella vezetésével a Cecília kórus magas színvonalú énekével, zenéjével működött közre. Délután az étkeinket fogyasztva a szépen rendezett templomkertben, vagy a közösségi teremben ismerkedhettünk. Visszatérve a templomba, Kiss Levente – 2 gyermekes édesapa – ajándékozott meg bennünket rendkívül virtuóz gitár koncertjével, befejezésül pedig megint a Cecília kórussal énekelhettük a családok himnuszát. Nagyon köszönjük mindenkinek, aki széppé tette találkozónkat.

A tanúságtételeknél a vendéglátóink csoportjának megalakulásáról számolt be a 9 gyermekes Juditka, aki elmondta, hogy náluk a baba-mama klubból alakultak át Mónika imaközösséggé. Így történt ez Szentendrén is. Meghatódva hallgattuk Magdikát, aki kamasz korában eltávolodott Istentől. Nem kötött szentségi házasságot és három gyermekét sem kereszteltette meg. Nagymamája könyörgésére és imái által mégis megengedte a keresztelést és akkortól nagy változás következett be, mert gyermekeivel újra járt templomba, közel került Istenhez, amire nagy szüksége lett főleg akkor, amikor a 11 éves Kristóf agyhártyagyulladásban pár nap alatt felment az égbe. A nagymama már rég nem él, de az ő hite egyre erősödik. Többen írásban adták át imáik meghallgatásának történetét, de sajnos rövid a papír. Krisztián atya a sok gyónó után ennek hatalmas kegyelmeiről beszélt, és kérte, éljünk ezzel a Szentséggel. Készüljünk lelkileg, hiszen majd nálunk lesz az Eucharisztikus találkozó. Szentségimádás következett, ahol szívünk egybe forrhatott Jézusunk irgalmas szívével, minek következtében megkönnyítette minden terhünket, és hálát adva térhettünk otthonainkba.

Nagyon boldog napot tölthettünk el együtt. Köszönöm, akik el tudtak jönni, sok új csatlakozó kapja most először a körlevelet. Köszönöm az adományaitokat, szolgálatotokat. Ipoly völgyéből egész busszal érkeztek plébánosukkal, amit szeretnénk viszonozni az ősz folyamán. Krisztián atya már több jubiláló közösséget meglátogatott. Szegedre a jezsuita templomba hívják az édesanyákat október 24-én 16 órára. Nagyon jó együtt imádkozni!

Szeretettel búcsúzom! Isten áldja meg családjainkat!

Bartalné Veronka

Kelt: Kalocsa, 2016.09.20.