Kedves Édesanyák!

„Adjatok hálát mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának!” Ef. 5,20

Szent Pál szavai figyelmeztetnek bennünket arra, hogy soha ne feledkezzünk meg hálával fordulni a Gondviselő Isten felé, amikor testvéreinken át megajándékoz bennünket. Sajnos sokszor természetesnek tartjuk, amikor egy-egy találkozó lebonyolításához minden lehetőséget biztosít a helyi közösség számunkra. Pedig ezen alkalmak szervezése és megrendezése korántsem oly egyszerű, mint ahogy mi azt kívülről látjuk. Vegyük észre, hogy milyen sok áldozat és alázatos testvéri szolgálat van egy szép, gördülékenyen szervezés mögött. Azért is hálásnak kell lennünk, hogy a plébános atyák mindig készséggel állnak mellettünk és segítenek minket, hogy ezek az alkalmak lelkileg gazdagabbá tegyenek bennünket (gyóntatás, tanúságtétel, templombemutatás stb.).

Ezért szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden fogadó közösségnek megköszönjem eddigi áldozatát, szeretetét és nem utolsó sorban azt a lelkesedést, amellyel megnyitották plébániájukat és szívüket közösségeink előtt. Az evangélium tanításának és a vendégszeretetnek egy nagyon szép megnyilvánulása ez számunkra.

Kedves Édesanyák! Beköszöntött a nyár, a pihenések és szabadságok ideje. Ebben az időszakban szomorúan látjuk, hogy a családok szívesen megfeledkeznek a vasárnapi szentmiséről és sokszor még a személyes imádságról is, ugyanakkor az iskolai időszakban arra hivatkoznak, hogy a sok elfoglaltság miatt „nem jut idejük” a szentmisére és az imára.

Látjuk azt is, hogy nagyon sok nagyszülő a megszaporodott kinti teendői mellett az unokák gondozását, nevelését is vállalja. Nagy öröm tölti el a szívünket, amikor ezek a gyermekek lelki nevelést, töltekezést is kapnak a nagyszülőktől, mely biztos vagyok benne, hogy egész életükre kihatással van.

Ne feledjük, bárhol vagyunk, bármivel foglalkozunk szükséges, hogy lelkileg is feltöltődjünk! Közelebb kerülhetünk az Úrhoz, ha keressük és szívünkben őrizzük Őt! Mutassunk jó példát, segítsük és kísérjük imáinkkal gyermekeinket, unokáinkat a nyár folyamán is!

Kívánom, hogy a legközelebbi találkozó alkalmával lelkileg feltöltődve, egymást gazdagítva tudjunk hálát adni az Úrnak!

Imádságos szeretettel gondolok közösségünk minden kedves tagjára!

Kürtösi Krisztián atya

Drága Jó Édesanya Társaim! Tisztelt Lelkipásztoraink!

Először is köszönöm, hogy türelemmel voltatok felénk a hosszabb hallgatás miatt. Sok minden történt az őszi körlevél óta, akikkel internet kapcsolat van, ott azért kaptak több információt. A Visegrádi 1 hónapos szanatóriumi kezelésem ideje alatt két misén is szólhattam Közösségünkről és 100 imalap talált gazdára az édesanyák körében. Ugyanígy volt Csíksomlyón is. Ferenc pápánknak eljuttattunk egy ajándékcsomagot, benne spanyol nyelvű tájékoztatást közösségünk működéséről és a Hálaadó könyvet is beletettük. Szálláshelyünkön együtt vettünk részt Jézus menybemenetelének ünnepén szentmisén egy felvidéki csoporttal, ahol lelkipásztorukkal együtt nagyon lelkesen fogadták imalapjainkat, hogy náluk is megalakuljon a közösség. Dombrádról jött a beszámoló levél, hogy összefogtak és a közösségnek minden második szombaton mond lelkipásztoruk szentmisét családjaikért, ahol elmondják a napi imát.

A legnagyobb esemény mégis a május 25-én a Balassagyarmaton remekül megszervezett országos találkozónk volt. Nagyon köszönjük, hogy a templom megteltével remek kihangosítással az árnyas udvaron is leülhettek az édesanyák A palóc nép, ahonnan Palánki püspök atya és Krisztián atyánk is származik megmutatta az igaz vendégszeretetét. Átelmélkedtük a távollévőkért is a világosság rózsafűzért, majd Turai János atya, kedves házigazdánk bőséges információban részesített bennünket a „leghűségesebb város” és templomaik történelméből.

A hálaadó szentmisét Palánki Ferenc Debrecen-Nyíregyházi megyéspüspök mutatta be, akinek szentbeszédéből néhány gondolatot szeretnék megosztani veletek. A Szűzanya, Fia iránti és irántunk való szeretetéről elmélkedett.

„Mária egy lépcső volt, akin keresztül Isten lelépett a földre és számunkra is egy lépcső, akin keresztül tudunk mi is közelebb jutni Istenhez. Mária megtanít minket imádkozni. Nem az a fontos, hogy szépen megfogalmazott, jól betanult szövegekkel imádkozzunk, fontosabb az Istennel való szoros kapcsolat, a szövetség az imában is. Ebben segít nekünk Mária, a „Keresztények segítsége”. Mária szívét hét tőr járta át, de mégsem tagadta meg egy pillanatra sem a Mennyei Atyát. Ezzel szemben mi hányszor vizsgáztatjuk le Őt. Milyen sokszor kell hallania ezeket a szavakat: Isten segíts, ha vagy, ha nem segítesz, akkor nem is létezel… és ehhez hasonlókat. Máriának fáj, hogy így bánunk a Fiával, de mégsem mond le rólunk, imádkozik és közbenjár értünk. Talán Szent Mónika is Tőle tanulta meg, hogy imával kísérje Ágostont. A legnehezebb időkben sem hagyta abba érte az imát, nem mondott le róla egy pillanatig sem”.

A katolikus iskola megnyitotta az agapéhoz kapuit, köszönet mindenkinek mindenért. A délutáni program a Szent Felicián kórus műsorával, Unterwéger Zsolt karnagy, orgonaművész vezetésével kezdődött. Ezután közösségünk lelki-vezetője, Kürtösi Krisztián atya tanítását hallhattuk:

„Higgyünk abban, hogy az imádság magja, amit elszórtunk, egykor szárba fog szökkenni. Sokszor, talán hosszú ideig is eltart, hogy nem látjuk az imáink eredményét, de nem szabad elcsüggedni, mert Isten terve néha más, mint amit mi eltervezünk, amiért imádkozunk. Lehet, hogy idővel megkapjuk a kért kegyelmeket, csak még nem érett meg a helyzet, ezért kell kitartani az imában! Szent Ambrus püspököt idézve: „A könnyek és az imádság gyermekei soha nem veszhetnek el!” De megemlíthetjük Szent Ritát is, akire a napokban emlékeztünk. Szent Mónikánál és Szent Ritánál is azt láthatjuk, hogy egy szent édesanya, szentté tudja tenni az egész családot. Nem azok tudnak igazán jól imádkozni, akik nagyon tiszták, akiknek nagyon rendben van az életük, hanem azok, akik nagyon sokszor letérdeltek már az életük során, akik súlyos sebeket hordoznak, azok tudnak a másik ember mellé odaállni és tudnak szívből imádkozni. Tudjuk azt, hogy valaki ott áll a kereszt alatt, Mária a keresztények segítsége! Anyánk, aki ott áll a kereszt alatt, hogy amikor mi erőtlenek vagyunk, akkor bele tudjunk kapaszkodni, hogy erőt kapjunk. Közösségeink, ha lehet tartsanak összejöveteleiken egy rövid, csendes Szentségimádást. Ez meg tudja újítani a közösség életét, erőt ad. Mert az Isten mindig a legnagyobb csendben szól és teremt!”

Ezután meghatódott szívvel hallgattuk az édesanyák tanúságtételeit. HORDOZZUK EGYMÁS KERESZTJÉT. Szentségimádással, áldással adtunk hálát és ezután jött közénk a Segítő Szűzanya szobra, hogy a szép palóc népviseleti sokasággal fúvószenekari kísérettel visszavigyük a Bosco Szt. János templomba, ahol kezdődtek a búcsúi szertartások.

A napokban érkezett a meghívás Temerinből, hogy a vajdasági édesanyák az idén ünnepelik 25 éves jubileumi találkozójukat 14 órai kezdettel. Az ünnepi szentmise 15 órakor lesz.

Találkozzunk augusztus 24-én Budapesten a VII. kerületi Szent Erzsébet templomban (Rózsák tere 8.) reggel 9-től, ahova Varga Zoltán plébános úr vár bennünket. Itt még nincs szervezett Mónika Közösség, ezért a budapesti csoportvezetők segítsége szükséges. A 11 órai hálaadó szentmisénket Mohos Gábor püspök atya mutatja be.

Emlékeztetlek benneteket, hogy bizony megint elmúlt 5 év, amikor is meghosszabbította a Püspöki Konferencia az elnöki megbízatásomat a ti újraválasztásotok hatására. Hálát adok mindazokért a kegyelmekért, amit a 27 év alatt ezáltal a közösség által kaptam. Tehát gyertek, legyünk nagyon sokan a Rózsák terén, hogy döntésképes legyen a tagság, mert Közösségünk elnöki posztjáról valamiképpen a jövőben is gondoskodni kell.

Isten áldja meg családjainkat! Az augusztusi találkozás reményében, szeretettel:

Bartalné Veronka