Róna Gábor atya halála óta most nyílik először alkalmam arra, hogy szertettel köszöntsek minden kedves Édesanyát és Nagymamát határon innen és túl. Szeretnék bekopogtatni egy-egy pillanatra a mindennapjaitokba, hogy imádságomról és barátságomról biztosítsalak benneteket és családjaitokat. Különleges számunkra ez az első, levél útján való találkozás ebben az új esztendőben, hiszen a Gondviselés akarata szerint egy rendkívüli időnek, mégpedig az irgalmasság szentévének lehetünk a részesei...

Nagy szeretettel és hálával gondolok rátok Fájdalmas Szűzanya ünnepén, és próbálkozom átadni az elmúlt nehéz három hónap eseményeit. Három hónapja Jézus Szíve ünnepe volt és unokám temetése. Két hét múlva már drága Gábor atyánk is a mennybe költözött, így nagy szükségem volt a gyökereimből eredő hitemre és a ti együttérzésetekre, amit oly sok módon kifejeztetek. Ennek csúcsa volt az augusztusi újpalotai találkozónk, ahol a mozaik oltárképre ránézve valóban megélhettük a táborhegyi eseményeket...