A soroksári közösség tanúságtétele

Édesanyák imája a jövőért

Szent Mónika napján több száz mónikás édesanya gyűlt össze Soroksáron, a fatimai Szűzanya tiszteletére épült Szent István Király Plébániatemplomban, hogy együtt imádkozzon gyermekei, unokái hitéért. A délelőtti rózsafüzér imádság után Király Attila plébános atyától meghallgathattuk a templom történetét:

A kegyhely az egyik legrégebbi fatimai zarándokhely Magyarországon. Novák József, későbbi Újtelepi lelkész az orosz fogságban fogadalmat tett, ha hazajut, a fatimai Szűzanya tiszteletét fogja szolgálni. 1957-ben szobrokat kért Fatimából, melyek megérkezése országos visszhangra talált. Viszont nem kedvezett az akkori kommunista hatalomnak.

A kis városszéli kápolna zarándokhellyé vált. Novák József atya 1958-ban engedély nélkül templomot épített, amit a hatalom bezáratott, József atyát pedig elhelyezték. De ő ennek ellenére „lelki templom” építésébe kezdett. Imamozgalmat alapított, amelyet Közép-Európai Imatábornak nevezett el. Ennek az egész országot behálózó mozgalomnak – mely hétezer tagot számlált - nagy szerepe volt a templom felépülésében. Pénzt gyűjtöttek, és szüntelenül imádkoztak.

Az 1990-es évek végén Király Attila atya fiatal, új plébánosként az imamozgalom tagjai név és címjegyzékét megtalálta. Amikor az ezredfordulón lehetőség nyílt a templom építésének elkezdésére, mindegyiküknek levelet írtak. A fele válaszolt, és támogatásáról biztosította az új plébánost. A gyors építkezést a Szűzanyának tulajdoníthatjuk, hiszen nem álltak rendelkezésre az anyagi eszközök. 2002 októberében Paskai László bíboros atya felszentelte a templomot. 2003. október 19-én, sok ezer zarándok jelenlétében helyezték a fatimai Szűzanya 6,3 méter magas szobrát a templom 41 méter magas tornyára.

A 11 órakor kezdődött szentmisén Snell György püspök úr szentbeszédében kifejtette, hogy a legcsodálatosabb dolog édesanyának lenni. „Mindig rácsodálkoztam arra a mélységes titokra, amit az édesanya megtapasztalhat. Minden édesanya szeretné gyermekeit hívő, kereszténynek látni. Ezért nevezték el Mónikáról ezt a közösséget, mert ő volt az, aki könnyeivel könyörögte ki fia megtérését.”

A püspök atya Szűz Máriát állította példaképül az édesanyák elé, aki alázattal elfogadta azt, amivel az Úristen megajándékozta. Tudta, hogy ebből mennyi öröm és fájdalom származik majd. Ez a kettősség végigvonult a Szűz Anya egész életén.

„Mária mindig egy imádkozó, végtelenül szerető háttér maradt. Akkor is, amikor a kereszt alatt ott állt, és amikor pünkösdkor a Szentlelket várta az apostolokkal. Egy igazi édesanya alázattal, szeretettel végez mindent.”

A püspök atya felidézte saját édesanyját, aki fiatalon megözvegyülve szeretettel és hitben nevelte fel őt és nővérét. Sokat dolgozott, hogy meg tudjanak élni. „Okos édesanyaként nevelt minket. Amikor gimnáziumba jelentkeztem, nem tartott vissza. Viszont az én felelősségem volt a tanulás. Mindig ráért, nem volt soha fáradt. Később boldog volt, hogy pap lettem.

Mennyi ilyen édesanya van. Reményteli ez a világ, ahol sokan imádkoznak gyerekeikért és mások gyerekéért. Nem szabad szomorúnak lennünk, hisz a sír üres, Jézus feltámadt! Nincs okunk a pesszimizmusra, amíg ennyi ember imádkozik a „jövőért”. Vagy keresztény lesz a jövő, vagy nem lesz jövő – mutatott rá Snell György.

A püspök úr azt is elmondta, hogy nem mindenki tapasztalhatja meg azonnal imáinak gyümölcsét. Az is előfordul, hogy valaki csak élete végén, a halálos ágyán tér meg. De az irgalmas Isten számára akkor sem késett el.

„Kérlek benneteket, alázattal és szeretettel imádkozzatok gyermekeitekért, hazátokért, hogy sokan meghallják Isten hívását! Legyünk boldogabb, szebb, optimistább nemzet! – fejezte be beszédét a püspök atya.

A szentmise után megebédeltünk az otthonról hozott ételekből, majd délután a templom Cecília kórusa adott hangversenyt Bárkányi Gabriella karnagy vezetésével – akik a szentmisén is közreműködtek - valamint Kiss Levente, a helyi közösség művészének gitárkoncertjét hallhattuk. Délután tanúságtételek hangzottak el, majd Kürtösi Krisztián atya beszélt a gyónás rendkívüli kegyelmeiről. Az irgalmasság évében az atya által összeállított szentségimádáson vettünk rész, elimádkoztuk az irgalmasság rózsafüzérét.  Krisztián atya áldásával mindenki hálatelt szívvel térhetett haza, hogy rendületlenül folytassa az imát gyermekeiért, unokáiért.

(Rózsásné Kubányi Andrea)