A pécs-gyárvárosi közösség tanúságtétele

Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége Pécs-Gyárváros csoportjának vezetője, Németh Tamásné Anna vagyok. Vilyevácz Józsefné Klári édesanya társammal együtt fogjuk össze az imacsoportunkat, szervezzük a közösség életét, tevékenységét.

Én 1997. május 13-án hallottam először a Szent Mónika Közösségről. Pécsen a Bazilikában, a Fatimai jelenés 80. évfordulóján, 18 órakor szentmise, előtte imaórák voltak. Munkaidő után én is a bazilikába mentem és a mellettem üllő, (számomra ismeretlen) édesanya a kezembe adott egy imalapot. „Tegye el, majd otthon elolvassa”- mondta. Hazaérve – akkor Nagykozárban laktunk – olyan rendetlenség fogadott, amit a fiam hagyott maga után, hogy nagyon dühös lettem. Felháborodásomnak akartam hangot adni, amikor eszembe jutott, hogy a templomban kaptam valamit. Elővettem az imalapot, elolvastam és háborgás helyett sírva fakadtam, majd belső béke szállta meg szívemet. Hálát adtam Istennek, hogy megmutatta a helyes utat. Nem háborogni, veszekedni kell, hanem az Úr Isten elé vinni gondjainkat, problémáinkat, kérve segítségét ezek megoldásához. Azóta mindennap elimádkozom a napi imát. Az imalapot fénymásoltam és sok édesanya társamnak adtam belőle.

1998. május elején az Új Emberben jelent meg egy cikk a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségéről. Ennek kapcsán több édesanyával beszélgetve, úgy gondoltuk, hogy Nagykozárban megalakítjuk a Szent Mónika Közösséget. Elhatározásunkkal megkerestük az akkori plébánost, Ravasz Csaba atyát, aki örült a kezdeményezésnek és áldását adta. Azóta a vasárnapi szentmisék előtt, hangosan együtt mondják a napi imát.

1998. augusztus 27-én, öten, nagykozári édesanyák elmentünk Kalocsára, hogy részt vegyünk az ottani édesanyák összejövetelén. Mély hatással volt ránk Róna Gábor atya tanítása, buzdítása és az elhangzott tanúságtételek. Gábor atya kiemelte, nagyon fontos az édesanyák kitartó imája, legyen imaháttér a családban. Saját példáját is hozta, hogy amikor ő hazáját elhagyni kényszerült és Dél-Amerikába ment, édesapja mindennap házuk kerítésénél, Dél-Amerika felé fordulva imádkozott érte.

1999 decemberében visszaköltöztünk Pécsre, a Munkás Szent József tiszteletére szentelt gyárvárosi templom közelébe, korábban is itt laktunk. Pécsen, ahol Szent Ágoston tiszteletére szentelt templom is van és Szent Ágoston ereklyét is őriznek, akkor még nem volt Szent Mónika Közösség. Mivel közösség nélkül maradtam, 2000 ősszén felkerestem Gulner János c. apát, akkori plébános atyát, hogy támogassa a Szent Mónika Közösség megalakulását. János atya örömmel fogadta a kérést. Vilyeváczné Klári édesanya fáradhatatlan munkájának és áldozatvállalásának köszönhetően a zászlónk is elkészült. Így 2000. december 2-án, Advent első vasárnapja előestéjén, szentmisével, zászlószenteléssel megalakult a Pécs-Gyárvárosi Szent Mónika Közösség. Minden hónap első szombatján 16,45 órakor kezdődik az imaóránk, amit közösségünk szándéka szerint a családokért bemutatott szentmise követ. Fontosnak tartjuk a gyermekeink, családjaink hitéért, megtéréséért mondott imánkat, hisz a mai világban is nagyon sok veszély leselkedik rájuk és Szent Mónika példáját követve, imáinkkal, türelmes szeretetünkkel, példamutató életünkkel igyekszünk megvédeni őket.  40 fő buzgó, lelkes édesanya vállalta a közösséghez való tartozást. Többen már a 16 év alatt elhunytak, lelki üdvükért szentmisét mondattunk. Hála Istennek vannak új csatlakozók is.

Gyárvárosi közösségünk 2006. augusztus 26-án rendezett országos találkozón látta vendégül az ország minden részéről érkezett közel 700 édesanyát. A hálaadó szentmisét Mayer Mihály pécsi megyés püspök úr mutatta be, a jelenlevő papsággal. Nagy öröm volt számunkra, hogy házigazdák lehettünk, mivel minden évben mi is részt veszünk az országos találkozókon. Nagyon fontosnak tartjuk, és várjuk ezeket az együtt töltött lelki napokat, nagy erőforrás, lelki gazdagodás mindannyiunk számára. Fontosnak tartjuk a körleveleket, amit Bartalné Veronka küld és tájékoztat bennünket az országos eseményekről, programokról. A „lelki oldalon” pedig Gábor atya illetve Krisztián atya tanítása, útmutatása mindig új erőt ad. Édesanyák visszajelzései alapján: „De jókor jött a körlevél, nehézségeim, gondjaim vannak és az atya tanítása, gondolatai megnyugtató választ adtak. Többször elővettem, végig olvastam”.

2008 novemberében János atya nyugdíjba ment és Kövesi Ferenc atya lett az új plébános, aki a Szent Mónika Közösségnek is nagy támogatója. Augusztus 27-én, Szent Mónika emléknapján szentségimádással és szentmisével engesztelünk, ünnepelünk.

2010. december első szombatján, megalakulásunk 10. évfordulóján adtunk hálát az elmúlt évek kegyelmeiért, ima meghallgatásaiért. 16,45 kor Szentségimádás, 18 órakor hálaadó szentmisénk volt. A szentmisét Erb József atya, bonyhádi plébános mutatta be, akit elkísértek a bonyhádi „szentmónikás” édesanyák is. E szép ünnepünkön a közelünkben lévő Szent Mónika közösségek is megtiszteltek bennünket, így Hird, Mecseknádasd, Hidas, Somberekről érkezett édesanyák.

2012 szeptemberében új feladattal bővült közösségünk élete. A Pécsi Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola egyik osztályával, (akkori második osztály) mint társközösséggel van kapcsolatunk. Minden hónapban meglátogatjuk őket, köszöntjük a születés- illetve a névnaposokat. Ajándék az ünnepelteknek és házi sütemények, gyümölcs kerül az asztalra.

Gyerekek nagyon várnak bennünket és minden alkalommal ők is saját készítésű ajándékkal lepnek meg.  Nagy élmény volt a közös adventi koszorúkészítés, mézeskalács sütés, Luca búzavetés, beszélgetés. Kölcsönös öröm, gazdagodás számunkra. Karácsonyra, minden évben az iskola összes tanulója részére, illetve a gyárvárosi templomba járó gyerekeknek Mikulásra csomagot készítünk.

2015. december első szombatján 15 évesek lettünk. Ez alkalomból Kürtösi Krisztián atya, új lelki vezetőnk látogatott meg bennünket, az Irgalmasság Szentévében. Imaórát tartott és Feri atyával közösen mutatta be hálaadó szentmisénket.

Hálát adunk az Úr Istennek, hogy a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségéhez tartozhatunk.

Ahogy az imalapunkon is rajta van a Szent Lukács evangéliumából idézve: „… szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni …” (Lk 18,1)

(Németh Tamásné Anna)