25 évvel ezelőtt én is ott voltam Kalocsán azon a szentmisén, amikor Gábor atya Szent Mónikáról és a gyermekeikért  imádkozó spanyol édesanyákról beszélt. Megéreztem - fiatal édesanyaként 3 kisgyermekkel -, hogy szükségem van arra, hogy ne csak a testi és szellemi szükségleteikről gondoskodjak, hanem napi imáimmal is segítsem őket. Sokat jelentett az ima és a közösség. Büszke vagyok rá, hogy édesanyám milyen elkötelezett: időt, erőt nem kímélve munkálkodik a közösség fejlődésén.

Amikor Kiskunmajsára kerültünk a Szent Gellért Katolikus Iskolába, kibővült az imám: attól kezdve minden nap beleszőttem tanítványaimat is az imába. Először az iskolában kezdtem el bátorítani a szülőket, hogy ők is imádkozzanak naponta gyermekeikért. Ezután alakult meg kis közösségünk, akikkel igyekszünk bekapcsolódni az egyházközség életébe. Vállalunk előimádkozást a rózsafüzéren, a keresztúton; imádkozunk az elsőáldozásra, bérmálkozásra készülőkért. Évente kis helyi találkozót szervezünk Petőfiszállás-Szentkúton, ahol az országos találkozók mintájára együtt töltünk egy napot csodaszép környezetben a környék mónikásaival. (Ide olyan édesanyák is eljönnek, akik egyébként nem tagjai közösségünknek.) A pálos atyák előadással készülnek, gyóntatnak, szentmisén és szentségimádáson veszünk részt.

Sokat jelent mindnyájunknak ez a közösség így, hogy tudjuk, naponta sok ezren imádkoznak a mi gyermekeinkért (is). Meg is tapasztaljuk Isten áldását mindennapjainkban. Jó az Úrral élni életünket: „Lássák meg féltő szereteted néped iránt! Uram, te adsz nekünk békességet.” (Iz 26,11-12)

(Konczné Bartal Éva)