Kedves Krisztián atya! Kedves Bartalné Veronka és Kedves Szent Mónikás Édesanyák!
Azon délvidéki édesanyák nevében írok, akik személyesen nem tudunk jelen lenni a mai találkozón. Szívből köszönjük a szeretetteljes meghívást, amelynek sajnos különböző elfoglaltságunkból adódóan nem tudunk eleget tenni. Megható számunkra az Önök irántunk való figyelmessége. Jó érzés tudni, hogy számon tartanak bennünket, leveleikkel bíztatnak az imában való kitartásra és éltetik az édesanyai hívatás imádságos megélését. A célunk közös.
Szent Mónika közbenjárását kérve gyermekeink hitéért imádkozunk rendületlenül. Mi itt a déli végeken mindazokért imára kulcsoljuk a kezeinket, akik itt maradtak és a szülőhelyükön próbálnak boldogulni, családot alapítani, életteret találni maguknak, és különösen is esdekelünk mindazokért a fiatalokért, akik külföldre távoztak a jobb élet reményében. Szent Mónika oltalmába helyezzük mindazokat a gyermekeinket is, akik a megpróbáltatásokban reményüket vesztették, káros szenvedélyek rabságában sínylődnek, hogy Isten kegyelméből talpra tudjanak állni, hitre tudjanak ébredni, és ne vesszenek el. A találkozó minden résztvevőjét szeretettel kérjük továbbra is hordozzanak bennünket a szívükben, és viszonzásul mi is imáinkat ígérjük, hogy a Jóisten tartsa meg mindannyiukat erőben, egészségben, imádságos lelkületben, kegyelmével kísérje Önöket minden igyekezetükben. A találkozón elhangzó tanítások, tanúságtételek és imák szolgáljanak mindannyiunk lelki épülésére, és legyen gyümölcsöző gyermekeink hitéletében Isten szeretete által.